Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
IDŐMILLIOMOS [05-03-17]
Boldogság [04-01-17]
Nehany versem [03-11-21]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



És tavasz lett örökre
Vers - b.cermidoff - 2015. augusztus 2.

vers

Már nem tudok szenvedni.
Feszüljön papírra más.
Mit bánom én, kövezzetek meg,
tudom, hogy árulás.
Egyszer már meghaltam.
Nem temetem el magam.
Nem csüggök a semmi ágán,
hiszen szívemnek trónja van.
Jajongjon északi széllel
tépázott viharmadár,
akire saját vak tükre néz
és csak árnyéka vár.
Rágja le csontig körmeit.
Bolyongjon meddő tájakon.
Hajszoljon ködös álmokat.
Hajoljon rá a fájdalom.
Vagy kövüljön hallgatásba,
mint az a pillanat,
amely változhatatlanná lett
immár a sír alatt.
Nekem ezt nem szabad.
Elszéledt rajtam az élet.
Lobognak bennem vér-szavak.
Pipacsmezőként égek.
Illat-tornádóval tört rám a kikelet
dübörögve.
Bennem a tél elveszett
és tavasz lett örökre.