Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Veled [05-06-11]
Hogy állok ? [03-12-04]
kapcsolódás [03-02-20]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Erdei Titok
Vers - Shanokk - 2012. november 6.

0. vers

Erdei Titok
Titokzatos folyók osontak el halkan mellettem,
Rémisztő és robosztus felhők lebegtek felettem.
Vak, vörös, vad rengeteg suttogott a fülembe,
Gonosz idők véres történeteit regélte.
Elmondott sok rettegett borzalmat,
Titkot, melyet halottak suttogtak.

Hallgattam némán s csak mereven figyeltem csupán.
Ijesztő, borzongató szavakat zúdított reám.
Lelkemet akarta a sötét erdő megtörni,
De nem féltem se nem reszkettem, jöhetett bármi.
Zúgott már a folyó, szél süvített,
Nem féltem, hiába bármi mit tett.

Eljött, íme a vöröslő, meleg, nyugodt pirkadat.
Nincs zúgás robaj, csak folydogálás és halk fuvallat.
Emberek közé sietek, hogy mindet elmondjam,
A borzalmas titkot, melyet az éjjel hallottam.
Szavaim kinevetik és kiáltják rám: „Őrült!”,
Nem tudom! A Világ az, vagy én vagyok, ki Őrült?