Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Tánc Veled... [06-07-07]
Gyűlölt szerelem [06-03-10]
Thomas Bernhard [03-03-16]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Bandukoltam
Vers - Shanokk - 2012. november 6.

1. vers

Bandukoltam nem oly régen,
Talán egy negyed éve sem.
Bandukoltam e világban,
Sok kínt és bűnt találtam.

Bandukoltam hát tovább,
Az út sűrű pora járt át.
Nem láttam életnek jelét,
Csak éreztem a bánat szelét.

Bandukoltam és megláttam,
Ott, az út közepén a sárban.
Egy kicsiny, gyönyörű virág,
Kit érdekel már a bánat s a világ.

Bandukoltam már nem egyedül,
Díszeleg a virág keblemrül.
Boldog, szép órákat láttam,
Már minden bajt kiálltam.

Bandukoltam s egyre fájt,
Nem bírja keblem e virág porát.
Leszakajtani nem tudom már,
Részem lett s egyre jobban fáj.

Bandukoltam a világon túl,
De ím ez út itt véget ér,
A virág a földre hull,
S újra gyökérre kél.

Fekszem mellette némán,
Hant nélkül az út porán.
Megölt az, mi virágnak tűnt,
De életet adott, nem bűnt.