 |
Ablakod előtt
Vers - Krómer Ágnes - 2011. szeptember 3.
Karjába zárt a fülledt éjszaka,
te fekszel kihűlt puha ágyadon,
velem a hallgatás nyers évszaka.
Diadalmas üveg tőlem elzár,
kezem mélyen tövisedbe tévedt,
lehetnél te az élő gyógyszertár.
Nekem lehetnél örök nappal,
ábrándok hűtlensége a gazom,
tenyerembe véslek jégdarabbal.
Ablakod előtt csak a csend pihen,
testem telet és száraz jeget áraszt,
Befagyott nyaram neked nem viszem.
Otthon vacogom tomboló nyáron,
álmok fényes darabokra törjetek,
alkony melege dobj végig az ágyon.
|
|
|
