|
|
|
|
Csalódás egy apában
Vers - otikata - 2011. január 5.
Amikor kisgyermek voltam törékeny világgal,
A Te nevedet súgtam, vagy mondtam de hiába...
Tudod nagy voltál, erős és bátor a szememben
És örültem hogy a neved egy része ott van a nevemben
Aztán ahogy cseperedtem megfordult a világ
Nem ismertem azt az embert aki előttem állt
Nem az voltál már rég, akinek játszottad magad
Hát ilyen lesz az ember, ha magára marad?
Bántottad azt akit a legjobban szeretek
Sok olyan dolog van, amit sosem feledek
A saját hibádért szüntelen okoltál másokat
Pedig nyugodt szívvel magára hagytad a családodat
Azt akartad, hogy mindent máshogyan lássak
Hogy minden régi emléket mélyre elássak
Higgyelek el olyannak amilyennek mutatod magad
De tudod a múlt az emberre bélyegként ragad
Ha tudnád hány álmatlan éjszakán át
Könnyeimmel itattam halkan a párnát
És hány nappalon át elbújtam mindenki elől
Hogy ne lássa senki milyen fájdalom ez belül
Felnőttem, nekem már többé nem vagy erős
Se nem nagy és bátor, nem vagy már hős
Sosem leszel az, aki voltál a szememben
És már nem örülök, hogy neved ott van a nevemben...
|
|
|
|
|
|
