Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Felejtésed dala! [06-03-05]
Visszapillantás [05-06-11]
Utolsó verzió [05-01-19]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Gyötrődés
Vers - Himmel und Hölle - 2010. június 8.

Miért fáj a szó, ami belém hasít?
Miért fáj az érzés, ami megrészegít?
Miért oly vakító a fénye a hulló csillagnak?
Miért szép a szerelem, ha a szívemet mardossa?

Az az érzés mely tompán üt és tapos,
Minden egyes perct az elmémből kimos.
Gyötrődő vágyaim sóhajként kiállt,
Szenvedő lelkem szinte a föld alatt jár.

Elhalkult a zsivaj az utcai zaj,
Nem maradt semmim csak a néma fal.
S,a fényképed melyről rám néz, az igéző szemed,
Könnyeimtől már nem látom, csak elmém rebesget.

Lehajtom a fejemet, az én kis párnámra,
Könnyeimtől már nedves, nincs ki felrázza.
Hagyom magam a búnak ki ledöntött lábamról,
Meghasadt szívemből, már csak egy, egy vércsepp hull.