 |
B Ú C S Ú Z Á S
Vers - Anna - 2010. május 3.
Ezt a verset halála híre ihlette - az ő nevében köszönök el mindenkitől, azonban, mikor a búcsúztatója volt, képtelen voltam felolvasni, mert annyi fájt .
/Leányainak és Bartos Zsuzsinak adtam belőle egy-egy példányt /.
Kedves Szeretteim, Testvérek !
Most örökre elbúcsúzom tőletek.
Eljött az a pillanat, elhagyom e földi életet.
A mennyben tán békét lelek, s többé már nem szenvedek.
A sok közül voltam Én, egy ember !
Kemény munkámmal mégis kitűntem.
Hogy maradandót alkossak a jövőnek,
A művészetnek éltem, hasznára az emberiségnek.
Boldog voltam, hogy büszkék rám, kik ismernek,
Erőt adott nekem elviselni, mit a sors rám kimérhet.
Kik ismertek és szerettek, őrizzék meg emlékemet,
Vigasz legyen mindenkinek, hogy már nem szenvedek.
Én, Bartos Endre így köszön el tőletek,
Az ég áldjon és Isten legyen Veletek!
|
|
|
