Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Világvége-tanmese (kis abszurd) [07-12-11]
Kivánság [05-07-05]
Neustadtl Daninak [02-12-17]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Mester
Vers - flavcsy - 2007. augusztus 23.

Csak a színére és illatára emlékszem; az első órára.
Zongoraszó hasított át az állott levegővel teli termen.
Egyáltalán; március volt.
Összekulcsolt lábakkal, kissé kíváncsian ültünk a fényben.
Így kezdődött minden;
Azzal a néha, hangtalan zenével…

Ez a zene most is úgy él bennem,
Mint egy személyes és torz kaland emléke.

Aztán belépett a Mester…

Az a Mester természetesen nincs sehol.
Cserepek vannak csak,
Melyeket ügyetlen kézzel illesztgetek.
Együtt az egész valami tökéletes lehetett.

Már nem emlékszem rá, csak az ábra emléke dereng;
Az ábra, melyet egyszer láttam valahol:
Egy 36-os balettcipő és kacajok tánca
Az aranyló pohárról csordogáló, fehér habparketten.

A díszletek a régiek, csak a fény más.