|
|
|
|
Mester
Vers - flavcsy - 2007. augusztus 23.
Csak a színére és illatára emlékszem; az első órára.
Zongoraszó hasított át az állott levegővel teli termen.
Egyáltalán; március volt.
Összekulcsolt lábakkal, kissé kíváncsian ültünk a fényben.
Így kezdődött minden;
Azzal a néha, hangtalan zenével…
Ez a zene most is úgy él bennem,
Mint egy személyes és torz kaland emléke.
Aztán belépett a Mester…
Az a Mester természetesen nincs sehol.
Cserepek vannak csak,
Melyeket ügyetlen kézzel illesztgetek.
Együtt az egész valami tökéletes lehetett.
Már nem emlékszem rá, csak az ábra emléke dereng;
Az ábra, melyet egyszer láttam valahol:
Egy 36-os balettcipő és kacajok tánca
Az aranyló pohárról csordogáló, fehér habparketten.
A díszletek a régiek, csak a fény más.
|
|
|
|
|
|
