Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
A misztikus [06-05-23]
Én [06-04-07]
A nőket... [06-03-25]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Örvényben
Vers - Gary Hun - 2007. június 25.

Élünk egymás mellett, mint két idegen,
Érzéseink már fagyosan hidegek,
Kezdetben a szívünk megértésre tárva,
Helyette most lelkünk jégburokba zárva,

Sorsunk házának faláról megfakult,
Mállott vakolatként hullik le a múlt,
Szerelmünk felőrli az időmalomkerék,
S apró porszemekként szétfújja a szél,

Beszélünk egymáshoz, ritkán, minek?
Mondataink nem szólnak senkinek,
Becéző szavaink mély gödörbe estek,
Szomorún magányosak lettek az estek,

Közös gondjainkat belepte a por,
Elvesztett bizalom lába földbe tipor,
Mélybe zárt emlékek homlokunk ráncain,
Meghallhatatlanul csörgetik láncaik,

Gyilkol és elpusztít ez a közöny,
Ha elmegyünk, egyikünk sem köszön,
Néha elfog az iszonyat, s bizony,
Elsüllyeszt bennünket ez a viszony,

Mint mikor egy örvény, lassan lehúz élve,
Pörögve-forogva süllyedünk a mélybe,
Légszomjunkban fekete ködöt lélegzünk be,
S belezuhanunk a mínusz végtelenbe…