Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Tanulással... [06-05-06]
Sorshoz [06-03-05]
9. négysoros [03-02-10]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Naplemente
Vers - Gary Hun - 2007. március 23.

alkonypír fátyla borul a tájra
fáradt lajhárként moccan az idő,
köpönyeget bontva, áttetsző ruhában
borzas falombokra ráterül a köd,

agytekervényeid labirintusában
lelassul, megpihen a gondolat,
visszatükröződik szemhéj vetítővásznában,
s a véreddé válik, mint tapasztalat.

beborít az alkony, s a maradék mába
cápafog másodpercek beleharapnak,
sűrűsödő csendben, ablakon át látva,
bíborvörös színű vére folyt a Napnak.