Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Azt... [06-05-06]
Fájó szembesülés [06-03-07]
Optimizmus [03-04-19]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Ballada
Vers - Gary Hun - 2007. január 8.

Miközben az útról leléptem a porba,
Felkaptam a fejem egy halálsikolyra,
Megálltam a hangra és tovább füleltem,
S magam mögé nézve gazdájára leltem,

Az út mellett a földön virágszálat láttam,
Tőle jött a jajszó, rálépett a lábam.
Ott feküdt törötten, megroppant gerinccel,
Oly ártatlanul, hogy megfájdult a szívem,

Megsajnáltam szegényt, lehajoltam érte,
Magamhoz öleltem, bocsánatot kérve,
A vállamra billent tépett fejű szirma,
Olyan érzésem volt, mintha halkan sírna,

Vajon hogyan került éppen az utamba?
Végighallgathatnám, ha beszélni tudna,
Egy szerelem vége, amiért eldobták,
Hogy most durva lábak a porba tapossák?

Szinte látni véltem, milyen volt a lányka,
Akit a fiúja randevúra várt ma,
„Ő jelenti neki az egész világot”,
(Szerelme jeléül lopta e virágot),

Eltelt jó pár óra, de a lány nem jött el,
Így hát a fiúnál szomorún ködlött fel:
Elmúlt a szép idő, a csókoknak vége,
S megfájdult a múltnak minden emlékképe,

Felgyülemlett benne megannyi rossz érzés,
A virággal mit kezdjen, ez itt most a kérdés,
Pedig milyen szeretettel odaadta volna…
Így, most bánatában bevágta a porba!

S e kis törött virág, itt van az ölembe’
Széttárt levelekkel mintha megölelne,
Szomorú szirmait nyakamba hajtotta,
Megnyugodni látszik vigasztalásomra,

Most hangot hallottam a virágra nézve,
Olyan érzésem volt, hogy hozzám beszélne,
S arra kér meg engem: a folyóba dobjam,
Mikor megtört szíve egy utolsót dobban,

És e pillanatban feje elbicsaklott,
A törött száráról hátra lehanyatlott,
Érezni véltem, hogy ez a végső óra,
Elbúcsúztam tőle talán még végszóra,

Aztán óvatosan Dunába fektettem,
És e pillanattól oly szomorú lettem,
Megvártam, amíg a sodrás elkapja,
S beszívja magába víztömeg hatalma,

Pillantást vetettem még rá utolsóra,
E hatalmas folyó lesz a koporsója,
Vidd el drága folyó, vidd el a tengerbe!
S közben a szememből egy könnycsepp gördült le…