"Elhagytad te ezt a lányt ki szeretett téged,Halálával írom neked ezt a kis levelet.Szeretett Ő téged, várt is rád sokat,De te elutasítottad és szenvedni hagytad.Szeretett Ő téged, de nem bírta tovább,Eltökélte hát, hogy megöli magát.Kisétált a temetőbe, s leült egy kőre,S visszagondolt az elmúlt időkre.Gondolkodás közben kicsordult a könnye,S mikor lepergett előtte a múlta,Elővette kését és SZÍVÉBE szúrta.Lerogyva egy kőre annyit mondott csendesen:-Szerettem egy fiút és ezt érte tettem!Aztán nem szólt, elszállt a lelke,S testét a föld örökre eltemette.Odakinn a temetőben elcsendesült minden.Csak a szél suttogta csendben:-Nem ezt érdemelte!Gyere ki a temetőbe, ahova engem temettek,Ne zavard zokogással messze szálló lelkemet!Síromra ne hozz, csak egy szál virágot,Ezért én neked mindent megbocsátok!Holdvilágos nyári éjen te is fogsz majd sírni,Kisétálsz a temetőbe síromat megnézni. síromon egy kismadár panaszosan zengi: itt nyugszik ki veled csak boldog akart lenni!!!!!!!!!!!!