Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Börtönből az égbe [06-09-20]
Ezerszer élek [05-05-21]
Ennek meg az a címe [02-10-20]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



A ködöd
Vers - mEsY - 2006. augusztus 1.

Emléked szívembe örökre belevésted,
Mikor halványodna, te belém döföd késed!
Újra, s újra széttöröd szívem belül,
S az már csak egyre - egyre gyengül..

Lassacskán az összetört darabok összeforradnak ,
Döfésed erősebb lesz, szívem helyén pedig maszlag.
Úgy érzem néha, hogy te forrasztod össze,
De rá kell jönnöm , hogy ez sehogy sem jön össze!
Szívemnek lassan hűlt helye marad,
S én sem ragyogok már, akár a smaragd!

Kínok közt meggyengülök én is,
Szívemből már szivárog a vér is,
Melegség önti el a szívem,
S ha rád gondolok, már életerőm sincsen!

Kisívod belőlem az örörmet,
Rám uszítod újra a ködödet,
Melyből kiutat nem találok,
S labirintusodban lelem a halálom!

(2006.07.27. 23:23 )