 |
Az éjjel...
Vers - bambina - 2006. július 7.
... a mi szövetségesünk.
Ilyenkor nem lát senki, mi senkit nem lesünk.
Láthatnánk mit nem lát senki
s hosszú éjszakákon át,
leporolhatnánk a nappalok porát.
Elmondanád, elmondanám.
De maradjon így, ahogyan lenni kell,
Beszélgetés, mely sohasem hangzik el.
Pihenj Kedves, őrzöm álmodat,
hol-nap új jön, s dolgos kezed nyomán,
frissül a reggel, ébred idejekorán.
Így peregnek, rohannak a percek,
órák, napok...
sárga arcával bebólint a hold:
nini: már megint itt vagyok!
Intek neki. Te habókos, mindig változó.
Nem is sejted, mi a szép,
ami látványodhoz
nem is hasonlítható!
Csak vonulj át az égen,
csillagok égnek feletted,
nekem itt van kedvesem képe,
inkább őt nézem - helyetted.
|
|
|
