Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Mi tévő legyek?! [06-03-05]
Mezitelen [04-03-28]
Fekete csondben . [04-01-31]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Újra a karjában!?!?
Vers - Vivyy!!! - 2006. június 23.

Írjatok légysziki hozzá a vershez!!Tudom hogy ide az oldalra olyanok írnak akik nagyon profi versekett írnak meg minden de nekem ez az első versem! Szívből jött!A sorok hossza meg semmi nem egyezik meg nem is rímel!de lécccike a véleményt mondjatok hogy milyen!Hogy inkább többé ne is írjak semmit e vagy mi!Ez az első versem ismétlem!!A kapcsolatom írja le!az egyes szakaszait!Mikor félreküldött egy sms és mikor még beszélni se bírtam vele, aztán az a rész hogy visszakergetett a karjába...!Nem tudom mit gondoljak a versről!Szerintem nem valami jó de majdti megmopndjátok!

Nem tudom mi van velem.
De igen ez a szerelem!
Ezt éreztem már iránta,
de az idő szétcincálta.
Hagytam hogy a gyűlölet,
mik mardostak bennem,
elnyomják érzéseimet,
s befolyásolják önbecsülésem.

Néhány hónapja kezdődött!
Azt hittem sokáig így is marad,
de jött a nagy változás,
és ő rögtön meghátrált.
Meghazudtolta érzéseit,
s sutba vágta önmagát.
Hagyta hogy a boldog pillanatok,
elmámorítsák, elkábítsák.

Érzelmeit nem vállalta elöttem,
s egy röpke üzenet változtatott mindenen.
Meváltoztak a dolgok,
a szépet mind hazugnak láttam,
s többé a szemébe nézni nem tudtam!
Tudtam hogy ő már nem szeret,
de nem akartam hogy elismerje.
Fájt volna a bevallása,
az én szívem boldogsága!

A csapda amit állított,
nem csak a szívembe zárta,
de visszakergetett a karjába!
Még most sem tudom elhinni,
Vagy mégis higgyek neki?
Mégmost sem tudom mit gondoljak,
higyjek a röpke csábításnak,
annak amit a szemébe nézve, kiolvasva,
újra karjába csatol?

Még most sem tudom,
de igen, ez a félelem,
mi lesz ha, kérdezem?
De vakmerően nekivágok,
Ha fáj becsülettel fájjon!

Újra karjaiban, s nincs is más a világon!
Elvesztünk egymásban s mást már nem is látunk!
Elolvadunk a mámorban, de nem a pillanatban!
Egymás szívének szerelme gyújt lángot,
ami elemészt majd de soha nem pislákol!

Örökkön örökké ég, még ha távol is egymástól!