 |
Bandukoltam
Vers - Shanokk - 2006. május 25.
ismét egy érzés amit a kedvesem hozott ki belőlem...
Bandukoltam nem oly régen,
Talán egy negyed éve sem.
Bandukoltam e világban,
Sok kínt és bűnt találtam.
Bandukoltam hát tovább,
Az út sűrű pora járt át.
Nem láttam életnek jelét,
Csak éreztem a bánat szelét.
Bandukoltam és megláttam,
Ott, az út közepén a sárban.
Egy kicsiny, gyönyörű virág,
Kit érdekel már a bánat s a világ.
Bandukoltam már nem egyedül,
Díszeleg a virág keblemrül.
Boldog, szép órákat láttam,
Már minden bajt kiálltam.
Bandukoltam s egyre fájt,
Nem bírja keblem e virág porát.
Leszakajtani nem tudom már,
Részem lett s egyre jobban fáj.
Bandukoltam a világon túl,
De ím ez út itt véget ér,
A virág a földre hull,
S újra gyökérre kél.
Fekszem mellette némán,
Hant nélkül az út porán.
Megölt az, mi virágnak tűnt,
De életet adott, nem bűnt.
|
|
|
