Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
1 [05-06-27]
akiket az isten sem tolerál [02-07-04]
Ajándék [01-12-27]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Az utolsó...
Vers - Szkita - 2006. március 21.

Jégszilánkokat hordoz a szél,
a napsugarak számüzötek,
fájdalmában föld is megrepedt,
s rajta megfagytak a füvek
s a közéjük hulott bogarak.

Egy utolsó sohaj párlik el,
egy utolsó szo hangzik el,
egy utolsó pillantás mozdul,
egy utolsó reszkető hullám
reménytelenül fagy testébe.

Nem lássa már a fagyott tájat,
tüdője nem tágul már többet,
szive nem érez már fájdalmat,
ő már nem csokol többé szájat,
teste,lelke már fagyott,Halott.

Vakitoan fehér hópelyhek
a tájat némán rabul ejtik,
lepelként takarják a testet,
testet s egy elmúlt életet,
egy soha nem látott szerelmet.