|
|
|
|
Kiderül, ki vagy
Vers - pille - 2006. március 19.
Teszed a dolgod, mint minden napon
Virrad a reggel, és te máris rohansz
Temérdek gondolattal fejedben indulsz
Megszokott, gépies mozdulataiddal
Mész az örökké tartó, soha véget nem érő
Minden halmaza elé
Agyadban ezer gondolat tüsténkedik
Pontos részletességgel pásztázza a tájat
Merre kéne indulnia holnap, talán ma
Megmutatkozik titokzatos térképe
De kárhozatban él az erőfeszítés
A zsigerek nem engednek szabad utat
Elhomályosítják szemed álcázott tettek
És nem jön az elszántság minden ereje
Odaállsz hát megint, ahol akkor szoktál
Mikor nem jő a megnyugvást hozó szellő
És durcás gyermekként követeled a sorstól
Adjon neked mást, mást is, mint eddig
De hamar megnyugszik a lázadó éned
Bár zilál egy kicsit még, de már nem sír
Mozdulsz újra, mint minden napon
És tetteid sormintája szürkén rajzolgat
A léted külön utat választ, elhagy
Elhagy, mert nem szeret már téged
Hanyag gazdáját nem látogatja soha már
Tőled távol barangol új emberével
Megállsz egy percre, csak állsz
A léttelenségben mélyen elmerült testeddel
Megfeszíted minden petyhüdt idegszálad
S látod már, tudod, mit kell tenned
Hiába azonban minden okos gondolat,
Lelkedet megmentő vérmes tett sorozat
A kivégzésed még nem kezdődött el,
Hát készülj a fejedre lesújtó hóhér alakjára
Amikor eléd áll majd a mindent követelő
Életmérget adó, örök sebet hagyó
Akkor fogod csak tudni, ki vagy te igazán
Hisz tetteid elárulnak téged,
És elzengik mindenkinek lelked igazát
|
|
|
|
|
|
