 |
Egy ház sarkánál
Vers - yorkiee - 2006. március 8.
Van egy furcsa hely,
Alvó emléket ébreszt fel,
Csodás titkot rejt.
Egy álomnak sírhelye,
Mit elfútt hazugság szele,
A remény ott még élő,
Most halott, már késő.
Ott búcsúztam el tőle,
Azt hittem csak kis időre,
Ám ezúttal tán örökre.
Közös utunk ott ért véget,
Búcsú fájdalma éget.
Külön útra léptünk,
S vissza se néztünk.
Addig együtt sétáltunk,
Muszájból ott megálltunk,
Puha ölelésre vágytunk.
Mikor közelebb lépett,
Mélyen szemembe nézett,
Szorosan magához ölelt,
S távol válta fel a közelt.
|
|
|
