 |
Ne sérts újra
Vers - yorkiee - 2006. március 7.
Annyi év után, egy szombat délután,
Újra látlak, s vége a régi világnak.
Ezt pillanatot oly régóta vártam,
S most végre már újra látlak.
De már nem is kívánom,
Már nem is várom.
Mert eszembe jutott az az idő,
Mit veled töltöttem.
S az ott szerzett sebeimet,
Már rég bekötöttem.
Nem akarom felszakítani,
Nem akarok újból belebetegedni.
Úgy éreztem akkor,
Hogy a lelkem porrá törték.
De hát porból lettünk,
S porrá leszünk.
Az már mindegy megvan-e a lelkünk!
Remeg a kezem,
Könnyezik a szemem.
Most vajon mit és hogyan mondjak neked.
Ezt nem tudom,
Ezen sokat kell gondolkodnom.
Ezt már a sorsra bízom,
Bármit tesz, én úgy hagyom!
De kérlek, azért ne sérts agyon!
|
|
|
