 |
Zavarodott elme
Vers - yorkiee - 2006. március 5.
Az a zavaros kép,
Mely elméd szedi szét.
Ez a kegyetlen vég,
Mely mégis szép.
Hajad helyén dér,
S már nagyon fáj a lét.
Hozzád is elér a tél,
S hamvaid viszi a szél.
Egy lelkedbe vájó kés,
Tátongó sebeket vés.
Léted tűnő emlék lész,
Mely idővel a semmibe vész.
|
|
|
