Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Állatok [05-06-10]
sorokba szedve [04-08-16]
önkínzás, csapó egy [02-03-31]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Kísértesz, s vesztem várom!
Vers - yorkiee - 2006. március 5.

Megint csak rád gondolok,
S képzeletben mindent porig rombolok.
Üldöz emléked, mint vadász a nyulat,
S nem találom sehol sem a kiutat.

Reggel felkelek te jutsz eszembe,
S rólad látomások suhannak szemembe.
Aztán eltűnnek nyomot hagyva rajtam,
S tudom visszatérnek, kínozva majdan.

Nem telik bele sok idő, vissza is térnek,
S így napfélnél, délben sem kímélnek.
Egyre zúgnak szavaid fejemben,
S megőrjítenek szomorú életemben.

Még el sem múltak, de megújulnak megint,
S nem hagynak, míg isten magához nem int.
Már nem bírom soká, érzem hisz itt az este,
S zúgnak szavaid, pedig lelkem a nyugalmat kereste.

Várom már, hogy vége legyen ennek,
S tudom a halálba velem együtt mennek.
Bizony vesztem várom, hisz nincs remény,
S elmúlt minden, eljött az éj, eltűnt a fény.

Hiába várom kínlódva, nem jő,
A testem remeg, mint egy guruló sziklakő.
Nem jön sem a reggel, sem a vég,
S szenvedek, de nem tudom meddig birom még.

Hirtelen észbe kapok, eljött a reggel,
S újból kezdődik minden, egy új nap teli félelemmel.
Így lesz ez sokáig, hisz nincs még itt a végzetem,
S emléked végig kísérti majdan egész életem.

Beletörődtem szép lassan mindebbe,
S gyerek önmagam belefulladt e mély sebbe.
Nem tudom ki vagyok én, magam igazán,
S már azt sem tudom, hol a boldog hazám!

2004. április 11.