 |
Csak érted élek!
Vers - yorkiee - 2006. március 5.
A pillanatok hosszú évekké nőttek,
S te ezalatt nem voltál itt velem.
Csak a te karod ölelését kívántam,
De bármi történt is, te sosem fogtad a kezem.
Messze jártál tőlem, távoli végtelenben,
S én ezalatt fájó szívvel vártalak,
Rajtad kívül mást soha nem akartam,
Mert szívem elszigetelték a zárt falak.
A percek sokasága tengernyivé vált,
S te azt sem tudtad létezem.
Ez idő alatt csak az én szívem őrzött téged,
Vaj’ élsz-e még, folyton csak ezt kérdezem.
Szíved távol van szívem szeretetétől,
Nem tudom elmondani csak érted élek,
Tudom már nem jössz vissza többé,
Imáimban téged, semmi mást nem kérek.
|
|
|
