|
|
|
|
Az éjszaka
Vers - pille - 2006. március 5.
Milyen kedves az éjszaka
A sötétség hű napszaka
A csend bársonyos szava
Az álmok feneketlen tava
Barátom lett minden éj
Mióta azt súgja, hogy élj
Soha, semmitől ne félj
S szépet bátran remélj
Míg az álom elkerült
Szememben rémület ült
Szívembe rettegés vegyült
Minden, mi szép, menekült
Félelmetes árnyakkal tele
Fekete mocsárba rántott bele
Ordító démon húzott lefele
Míg harcba nem szálltam vele
Betörtem őt, legyőztem őt
Nem tudom mi adott erőt
De már ismerem az útvesztőt
Nem látom már a rémisztőt
Az éjben hű szolgámmá lett
Őrködik minden álmom felett
Kardoskodik a jó mellett
S ehhez csak szeretet kellett
|
|
|
|
|
|
