 |
Karácsony
Vers - Viki - 2006. február 27.
Fehér a táj,
S a hold már az égen jár.
Csillognak a színes fények,
Az utcák is érzik a melegséget.
A melegséget, mely a szívekbe költözött,
A kedvességet, mely ma az emberek közt létrejött.
Karácsony ünnepe költözött közénk,
Közöttünk van, s többé sosem lesz sötét.
Sötét, mely a szívekre fátylat borít,
Sötét, mely az emberek közt haragot szít.
Ünnepek öröme, örömök ünnepe: Karácsony.
Létezik-e nála szebb ünnep a világon?
A világon, mely mindenki otthona,
A világon, mely mindenkinek haza.
Közöttünk volt, Ő, ki megmentett,
Jézus Krisztus, aki értünk emberré lett.
Megmentett attól, ami mindenkit üldözött,
Attól, hogy ne legyünk többé bűnösök.
Akkor Isten akarata valósággá vált,
S mi még most is várjuk a csodát.
Hisszük, hogy ez nincs hiába,
Valóság lesz egyszer minden ember álma.
Az álom, mely szelíden várja,
Hogy örök békesség szálljon a világra.
|
|
|
