|
|
|
|
Gyötrő most
Vers - pille - 2006. február 25.
Arcod mosolyát fürkésző szemek
Rejtőzködő érzelmet sejtő emberek
Találgatják, mi történhetett veled
Mitől lett oly ragyogó a szemed
De te csak mosolyogsz kedvesen
S teszed tovább a dolgod csendesen
De lelked sebes szárnyakon repül
A magány most messzire menekül
Hisz gondolatban nála jársz újra
Sóvárgó lelked emlékszik a szóra
Emlékszik minden bársony érintésre
Lelkedet becézgető meleg ölelésre
Oly lassan múlnak nélküle a percek
Nem hoznak most enyhülést a versek
Úgy várod, hogy rád ragyogjon szeme
Vágyod, hogy hozzád simuljon lelke
Nehezen viseled a jelent, s a múltat
Azt sem tudod, hogy a jövő mit mutat
Csak lépkedsz egy furcsa örvényen
Melyen el is tévedhetsz keményen
De ne érdekeljen, mit akar az élet
Amit eddig kaptál, tiéd és ez éltet
Bárhogy is lesz, most örülnöd kéne
A tegnap rezdülése az életed része
|
|
|
|
|
|
