|
|
|
|
Veledtelen gyötrelem
Vers - Lore - 2006. február 24.
Véralkony pihen a tájon,
Halálcsend sikolt benn fájón,
Szívtelen éjszaka ébred,
Magánnyal rabolja véred,
Senki nem vigyázza álmod,
Elment a kedves, s te várod,
Várod, hogy szeressen újra,
Lelkedet forróság gyújtsa,
Várod a léttelen éjben,
A magány hogy véget érjen,
Érintse ajkad az ajka,
Legyen a szíved darabja
Gyönyörűn kacagó szíve,
Tépje ki szívedet, s vigye,
Vigye egy messzi világba,
Lelkébe zárt boldogságba.
Várod a sötétben fekve,
Hogy hozzád simuljon teste,
Érezhesd szíve dallamát,
Hallgathasd lelke kacaját,
Várod, hogy ott legyen újra,
Ajkadra csókokat fújva,
Várod, hogy szeressen végre,
Gyújtson egy gyertyát az éjbe.
Kergesse messze a magányt,
Várod, csak várod azt a lányt…
…de este van, sötét az este…
…nem jut el hozzád szerelme…
|
|
|
|
|
|
Gratula!
pille - 2006 február. 24. 15:15:30
Lore, ez szép volt! Nagyon-nagyon-nagyon szép a versed! Nagyon megfogott, csak hebegek, habogok...
|
|
|
|
|
|
Már megint én
pille - 2006 február. 26. 08:56:22
Lore! Be kell vallanom, hogy szerelmes lettem a versedbe...
|
|
|
|
|
|
