|
|
|
|
Várakozás
Vers - pille - 2006. február 23.
Vajon mit tartogat nekünk az élet
Bízom, hogy csupa jót és szépet
Bármerre nézek, kereslek téged
Csak várom puha, suhanó lépted
Érzem egyszer el fogsz te jönni
Mikor már nem merek remélni
Hogy újra bearanyozd a napom
Talán bátor leszek, s elfogadom
Addig csak várok türelmesen
És átnézem a világot tüzetesen
Tanítgatom a lelkemet szépre
Bomlasztgatom a falait végre
Bár erős páncél a külső borítás
S nem törheti be kisebb hódítás
Mégis keresem azt az apró rést
Ahol bepréselhetek egy nevetést
Úgy sejtem mikor megérkezel
Egyedül azzal, hogy te létezel
Minden tett és szép szó nélkül
A világ fakó színe megélénkül
A homályból feltűnik egy ajtó
Mely általad lesz csak nyitható
S amikor belépsz majd azon
Elcsendesedik a zajos vadon
Először rémisztő lesz, én tudom
De ne félj, az ajtót nyitva hagyom
A szabadság soha el nem veszik
A szeretetettel az nem vetekszik
|
|
|
|
|
|
cím
Lore - 2006 február. 24. 08:48:50
...nem ér annyit semmilyen szabadság, mint a szerelem...
|
|
|
|
|
|
Lore!
pille - 2006 február. 25. 10:15:24
Igazad van! Akkor úgy éreztem, nagyon fontos számomra a szabadság. Persze elsősorban a lélek szabadságára gondoltam. Olyan szerelemre vágytam, amely nem kér áldozatokat, csak van. Az érzésre vágytam elsősorban, és a velejáróira nem. Persze tudom, ez így nem igazán működik... De ez a lélek szabadsága!
|
|
|
|
|
|
