|
|
|
|
Késő
Vers - pille - 2006. február 21.
Életed, mint sebes folyó
Robog el melletted
Teteid, mint ezer golyó
Repülnek feletted
Mit ajkad akkor mondott
Azt ugyan most is mondaná
Mit lelked akkor akart
Még talán most is akarná
De az ösvény, melyen jársz
Túl sötét és zavaros már
És te nem figyelsz, nem vársz
Csak rohansz, sodor az ár
Mikor meglátod a partot
Érzed, messzire sodródtál
És már nem hallod a hangot
Melyre mindig hallgattál
Most már hiába keresed
Az utat, melyen egykor jártál
A folyó elragadta kedvesed
Nem létezik már, akit imádtál
|
|
|
|
|
|
.
Northman - 2006 február. 22. 19:01:40
Jó
|
|
|
|
|
|
cím
Lore - 2006 február. 23. 08:58:19
vajon miért a szomorú versek azok, amik sokkal jobban tetszenek az embernek?
ez is csodaszép, bár gondolom, valahogy te is úgy vagy vele, hogy bár ne kellett volna megszületnie, bár az élet maradt volna csodálatos...
|
|
|
|
|
|
Kedves Lore!
pille - 2006 február. 23. 15:16:55
Ez a vers nekem sokat jelent. Egy olyan emberhez szól, akit valaha mindennél jobban szerettem, de ő egyszer csak egy meggondolatlan döntést hozott, amit nagyon megbánt. De késő... Valami megszakadt... És nincs tovább...
De gondolom értetted, hiszen a vers erről szól.
Örülök, hogy tetszik, és máskor is számítok a véleményedre. Mellékesen megjegyezném, hogy a kritikákat is jól viselem!
|
|
|
|
|
|
cím
Lore - 2006 február. 24. 08:45:26
kritizálnék én, ha lenne miért...hiszen alapvetően egy kötekedő és elviselhetetlen alak vagyok... :-)
de ami jó, azon nincs mit kritizálni...egyébként meg nem igazán értek én a versekhez, meg az irodalomhoz, úgyhogy kritikát tőlem ne is várj. hasznosat úgysem tudnék írni, mást meg minek? :-)
|
|
|
|
|
|
