Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Az, amitől félek.. [06-05-06]
IDŐMILLIOMOS [05-03-17]
Kedves Szerkesztők [04-04-27]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Apokalipszis
Vers - Shanokk - 2006. január 14.

Kis rögtönzés csupán a világról.

Mikor gyermekek sírnak és könnyek hullnak az égből,
Higgyétek el nekem én majd előjövök a fényből,
Meglátjátok az arcom,
Felfedem testi valóm,
De amikor a szemembe néztek,
Hiába fénylik, még is úgy féltek,
Megrémültök attól, amit láttok,
Dermedve rideg jégcsapként álltok,
Mert a szememben ott az igazság,
Egy elnyomó, szörnyű, gyötrő világ.
Melyet ti alkottatok,
És ti irányítotok,
Tőlem ne várjatok hát segítséget,
Gyilkosok! Nem érdemeltek kegyelmet!

Hiába sírnak a gyermekek és hullnak a könnyek,
Higgyétek el nekem, én nem adok megváltást nektek.
Mert magatok romboljátok a világot,
Keresem, de nem találok már virágot.
Forró, csontos sivatagok,
Kiszáradt, vérző folyamok.
Kapzsi és gyilkos emberek,
Árva, éhen halt gyermekek.
Minden ember elkövette már a vétket,
Hiszen már minden ember megszületett…