 |
Apokalipszis
Vers - Shanokk - 2006. január 14.
Kis rögtönzés csupán a világról.
Mikor gyermekek sírnak és könnyek hullnak az égből,
Higgyétek el nekem én majd előjövök a fényből,
Meglátjátok az arcom,
Felfedem testi valóm,
De amikor a szemembe néztek,
Hiába fénylik, még is úgy féltek,
Megrémültök attól, amit láttok,
Dermedve rideg jégcsapként álltok,
Mert a szememben ott az igazság,
Egy elnyomó, szörnyű, gyötrő világ.
Melyet ti alkottatok,
És ti irányítotok,
Tőlem ne várjatok hát segítséget,
Gyilkosok! Nem érdemeltek kegyelmet!
Hiába sírnak a gyermekek és hullnak a könnyek,
Higgyétek el nekem, én nem adok megváltást nektek.
Mert magatok romboljátok a világot,
Keresem, de nem találok már virágot.
Forró, csontos sivatagok,
Kiszáradt, vérző folyamok.
Kapzsi és gyilkos emberek,
Árva, éhen halt gyermekek.
Minden ember elkövette már a vétket,
Hiszen már minden ember megszületett…
|
|
|
