Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Elmémben hordozom [11-05-21]
Reménység sugara [06-03-05]
Hozzád kedves szép hercegnő [05-12-04]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



A sötét szomorúság
Vers - otikata - 2006. január 12.

Bú vala most mindenütt...
Nem szól senki, csend honol.
A mindennapos sok öröm eltűnt.
Feketeség!- Engem kormolsz.

Rajtam ül a sötét szomorúság mozdulatlan,
Egy olyan átok, mely fáj, sebez
A fekete tinta kiborúlt, de itatom
Mind nehezebben, s kezem reszket.

Átok!- menj, fuss, hagyj békén.
De nem megy! Mind mélyebben a lelkembe búvik
Az átkozott sors, a sok fájdalom révén
Egyre nehezebb...Nem bírom...Elég!

Sorsom ellenem fordul... Vagy én ellene?
Feketeség mindenütt, s átok zaja.
Tennem mondjátok Honfik, mit kellene?
De nem mond senki semmit, mindenki hallgat.

Száműzött, mely számkivetve él a hontól,
S nem tudja hova fusson, hova menjen.
Harc vala. Nem ért meg senki. Mit várok minden naptól?
Egyedül vagyok az életben.

Ó mond sötétség ura! Meddig gyötröd lelkem?
Engedj! Hagyj magamnak Te maró fájdalom.
Egyre mélyülő sebet ejtessz bennem.
De nem baj kiállom, a bátorságért vállalom!

De meddig tűrjem?- még mindig hallom
Lidérc kacajod, és suttógó hangod.
Szavad minden hangja maró fájdalom.
Ó sors te magasztos, kegyes...csak álom.

Nem magasztos, senem kegyes a fájdalom.
Tűri lelkem.- még tűri, de meddig?
Lehet, hogy testem a sötétségnek átadom.
Nem kűzdök...nem bírom tovább, csak eddig...

Testem fáradt, s én is az vagyok,
Hont nem lelek. Egy fatörzsnél megbújok.
Szemem fáradt, lelkem nehéz
Egy pillanatnyi jó érzés, s szemem csak néz.

Elmém szabadul, szívem tisztul.
Lelkem egy jobb világ felé száll
Ahol mindenki megért, és nem a sötét az Úr
És csak boldogság, fény!- sehol egy rossz szó...