 |
Erdei Titok
Vers - Shanokk - 2006. január 9.
Nem sikerült túl jól, de talán debütálásnak jó.
Titokzatos folyók osontak el halkan mellettem,
Rémisztő és robosztus felhők lebegtek felettem.
Vak, vörös, vad rengeteg suttogott a fülembe,
Gonosz idők véres történeteit regélte.
Elmondott sok rettegett borzalmat,
Titkot, melyet halottak suttogtak.
Hallgattam némán s csak mereven figyeltem csupán.
Ijesztő, borzongató szavakat zúdított reám.
Lelkemet akarta a sötét erdő megtörni,
De nem féltem se nem reszkettem, jöhetett bármi.
Zúgott már a folyó, szél süvített,
Nem féltem, hiába bármi mit tett.
Eljött, íme a vöröslő, meleg, nyugodt pirkadat.
Nincs zúgás robaj, csak folydogálás és halk fuvallat.
Emberek közé sietek, hogy mindet elmondjam,
A borzalmas titkot, melyet az éjjel hallottam.
Szavaim kinevetik és kiáltják rám: „Őrült!”,
Nem tudom! A Világ az, vagy én vagyok, ki Őrült?
|
|
|
