Élet, halál, rettegés, nélküled oly nagyon kevés. Utad nehéz, hátra nenézz, sírodra a virág nincs kész. Kinyujtott kéz, tőlem úgy félsz, kegyelmet kérsz, sorsunk nehéz, de te mindig csapdákba lépsz. Egyszer még tán utambatérsz.