|
|
|
|
Először
Vers - Lore - 2005. december 4.
Mikor először fogtad meg a kezem,
Suta ujjaim, izzó tenyerem,
S először éreztem bőröd puhaságát,
Akkor vesztettem el szívem szabadságát.
Mikor először csókolhattam ajkad,
Remegő kezemmel érinthettem hajad,
S először lehelted lelkembe életed,
Akkor vettem észre csillogó fényedet.
Mikor először súgtad nekem: szeretsz,
Éhező szívemnek elesége lehetsz,
S először adtad sós könnycsepped nekem,
Akkor adtam Neked örökre életem.
Mikor először feküdtünk csendben,
Egymást átölelve, a világgal szemben,
S először láthattam tisztán az álmaid,
Akkor lettek enyém gyönyörű vágyaid.
Mikor először Veled élhettem,
Repült és ujjongott a boldogságtól lelkem,
S először lehettem nap-nap után Veled,
Akkor lett az enyém szívteli életed.
Mikor először meghalt valami,
Tudtam, nem szabadna, nem kéne akarni,
S először gyűlöltél azért, amit tettem,
Akkor vesztettél el, löktél távol engem.
Mikor először csak teltek úgy a napok,
Üresen, szomorún, gyorsan a hónapok,
S először érezted, nem jó Neked velem,
Akkor gondoltad úgy: "elfogy az életem".
Mikor kimondtad: "Nem akarlak téged",
Lelkemben a világ mélységes sötét lett,
Szívem dobbanása üres hangon csengett,
Akkor szűnt meg minden, megöltél egy lelket.
Azóta nincs élet, mi bennem lobogna,
Azóta a lét csak fájó és goromba,
Azóta nem bírom kiürült életem,
Odadobom szívem lábadhoz vértelen.
|
|
|
|
|
|
Igen!
Gary Hun - 2005 december. 9. 23:20:28
Nem tudom mennyi idő alatt született a versed, de van története. Ha jól gondolom csajszi vagy. Szép a gondolatvezetése, gratulálok!
|
|
|
|
|
|
