 |
Nem értem
Vers - Lore - 2005. november 29.
Én nem tudom, nem értem,
Hogy fájhat ennyire a magány,
Hogy kínozhat ily kegyetlen,
Hogy tépheti szívem...talány.
Én nem látom be, nem értem,
Hogy jöhet el a lelketlen vég,
Hogy szúrhat szívünkbe lándzsát,
Hogy törheti a jóságot szét.
Én nem hiszem, mert nem hihetem,
Hogy ennyi volt, s nincs tovább,
Hogy mosolygó-síró arcodon,
Könnycsepp értem már sosem folyik át.
Én meghalok, ha megértem,
Hogy így van hát, és netovább,
Hogy nem akarsz többet, nem és nem,
Akkor meghalok, mert ne tovább...
|
|
|
