 |
Önzetlen szerelem
Vers - Gary Hun - 2005. november 27.
Képzeletemben nyitva az ágyam,
Paplan alatt már éled a vágyam,
Dobban a szívem, lobban a láng,
Jöjj a karomba, drága leány!
Tested a párnán, nem menekülsz,
Mozdulatomra, ívbe feszülsz,
Játszik az ujjbegy, játszik a kéz,
Édes az ajkad, csókod a méz,
Bőröd, a bársony testtakaró,
Lágy, puha, kényeztetést akaró,
Suttog a szám, és suttog a szád,
Csapzik a nedves hajkoronád.
Ajkam a kebled bimbajain,
Elfeledek sok kínt, s bajaim,
Köldöködet csókkal borítom,
Hasfaladat feldomborítom.
Ujjam a kis húrt pengeti már,
Rezzen a tested, mint a gitár,
Tárul a titkod, tárul a szűz,
Combtöveid közt lángol a tűz,
Elborított már végleg a kéj,
Lüktet a ritmus, izzik az éj,
Ránduló combod hegyvonulat,
Ráng rajta minden domborulat,
Fenn vagy a Mennyben, angyali arc,
Lent, meg a völgyben, engem akarsz,
Ajkaidon már vágy tüze ég,
Ott fönn a csúcson, ritka a lég,
Ködszerű pára száll, s betakar,
Mozdulatod még többet akar,
Egy kicsi szikra éppen elég,
S robban a Föld, és robban az ég,
Ömlik a láva, élvez a test,
Gyöngy aurádat még le ne vesd,
Ráng és vonaglik minden atom,
Ráng bele minden gondolatom…
Csillapodik már lassan a tűz,
Egy csoda emlék, már idefűz,
Kéjesen elnyúlsz karjaimon,
Dús hajad elterül vállaimon,
Boldog az arcod és kipirult,
Szunnyadó tested is kisimult,
Álomba ringatlak és finoman
Elszenderülsz, s a kezem simogat.
|
|
|
