|
|
|
|
Önismeret
Vers - Nesi - 2005. november 25.
Önismeret
Nem tiltakolom, hogy gyengébb vagyok annál kit vak szíved remélt.
És nem szeretném, ha vaknak maradnál, s nem látnád szegény fejem rád szorúl.
Láss olyannak amilyen valójában vagyok.
Nem én hazudtam, szemed látot vaknak engem.
Te nem ismerted fel az igaz valóságot.
Álmoddal mértél csupán, én neki mit is mondhatok?
Csalódtál, de ne tarts engem csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm.
Én nem dicsértem magam személyét.
Az elégedetlenség, a magány éveken át hozzám is költözött.
Tudom vétkeztem, ezerszer is ellened.
Én sem mondtam: Te se vétkezz ellenem.
Magam csak egésszen tudom adni,
fogadj mindenestül-egésszen el.
Ne mérj álmaidhoz, kevesebnek mutatnak.
Ne ítélkezz, ítélő szavaid késöbb téged sebeznek-
Láss kegyetlenül, lásd meg merészen a világot is, amely alakít.
Magadnak fogadj el egésszen, azzal együtt, mi tőlled elszakít.
Én a világnak élek, ne szoríts ki belőlle.
Jöjj, járj együtt velem, gyötrödjünk együtt szüntelen.
Amíg javíthat életünkben vesződség, szidalom.
Vesződj és szídj, nem vész kárba bánat, de megmásíthatatlan múltamon nem változtathatok.
|
|
|
|
|
|
