 |
Egyetlenemnek!
Vers - Anna - 2005. október 15.
Ezt a verset 25. házassági évfordulónk alkalmából írtam férjemnek,
aki őszintén meghatódott tőle.
/több is van/
Tenéked írom most e versem,Egyetlenem!
Soraimat előbb rímekbe kell szednem.
Érzésem oly erős, mi hozzád fűz,
Szívem, mint egy katlan, miben nem alszik ki a tűz.
Ha velem vagy, szívem duplán zakatol,
Gyorsabb a ritmusa s közben hozzád dalol.
Ha hozzám érsz, lelkem is bizsereg,
Szerelmes érzés tölti meg lelkemet.
Illatod szeretem, szinte vágyok rád,
Bújj hát közelebb s jól ölelj át.
Forróság önti el testem minden tagját,
Kérlek, csillapítsd szerelmem kínzó szomját.
Szeretlek Téged, mint még senkit soha így,
Ne szünjön meg soha, szeress Te is ugyan így!
Szerelmünk oly erős, mint egy lándhíd,
Mindent kibírunk együtt, össze köz a hit.
S bár az évek, ha lassan is, de múlnak felettünk,
Szívünk egyre gazdagabb, hisz egymást szeretjük!
Szeretném, ha ezt éreznénk nyugdíjas korunkra is,
Nélküled árva lennék - s Gondolom - Te is!!
|
|
|
