Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Koldus szegényen [06-07-14]
Tűznél ülök [04-04-22]
Peti és én [03-10-26]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Budapesti kaland
Vers - Gary Hun - 2005. október 9.

Egyszer én paraszt, feljöttem Pestre,
Hogy megnézzem, milyen a pesti nők teste,
Gondoltam szállásra pénzem nem költöm,
Mert, hogy az éjszakát egy híd alatt töltöm,

Ám, amíg aludtam, valami állat
Lelopta lábamról a gumicsizmámat,
Így a Nagykörútra mezítláb mentem fel,
De ettől a Főpolgármestert sem mentem fel,

- hogy a ménkű csapjon bele a nyakába -
Mert belegyalogoltam egy friss kutyakakába!
A kutya gazdája mérgesen vartyogott,
Mert, hogy széttapostam, mit az eb alkotott,

Így, hát mielőtt leesett volna az állam,
Inkább a nyakamba szedtem a lábam,
De azt nem gondoltam, amíg általmegyek,
Nekem származtatnak ennyi állatnevet!

Épp, hogy átrohantam másik oldalra,
Ott meg egy rendőr vágott jól oldalba,
Nem az volt a baja, hogy a lábam csámpa,
Hanem, közben pirosra váltott a lámpa,

Hivatkozhattam én ott a Teremtőre,
Szigorúan, zordan nézett a rend őre,
De mivel más indok nem jutott eszembe,
Igencsak jó mélyen nyúltam a zsebembe…

Aztán felszálltam a 12-es buszra,
Na, ott elkezdődött megint csak a mustra,
Minden egyes szempár engem választott,
Mert, hogy a talpam, hm, szagot árasztott.

Így aztán a dolgot úgy vittem dűlőre,
Hogy elcsámpáztam egy meleg fürdőre,
Tavaly már jártam ott, és ha jól emlékszem,
Ott láttam legutoljára a mellényem,

Most meg, hogy a cuccot a fogasra raktam,
Hoppáré, hirtelen a fejemhez kaptam,
Ingem kigombolva elmúlt a haragom,
Alatta ott volt eltűnt ruhadarabom!

Nagyot kiáltottam, mert úgy megörültem,
De kint azt hihették, tán hogy megőrültem,
Elsötétült minden és még ma sem értem,
Rácsos volt az ablak, hol magamhoz tértem.

A szobámban pedig a sokfajta népség,
Bolondok háza ez, nincsen semmi kétség.
Volt ott Napóleon, Einstein és Isten,
És pár olyan állat, ami falun sincsen,

Egy király megkérdé, tudok e sakkozni?
Nehezen lehetett most már visszakozni,
Nem ragozom tovább, másnapra halasztott,
Hogy holnap majd üti a király a parasztot.

No, ezt nem várom meg, gondoltam ekképpen,
S az éj leple alatt gatyában leléptem.
Sosem láttam oly boldognak anyámat,
Mikor újra látott, én meg a tanyámat!

Elmondtam mi történt velem a városban
Miközben szalonnát sütött egy lábosban,
Könnyei peregtek, a keze lagymatag,
Tüdőm betöltötte a vöröshagyma szag,

Mindezek után mégsem teszek panaszt,
Láttam, van Pesten is egy néhány paraszt!
Ez oly biztos, ahogy nem macska az egér,
S nem esik élire a friss tehénlepény!

Megbocsátom most már ezt a kis kalandot,
Ami fent Pesten ért, vidéki halandót,
De mért is mentem fel? Pesti nőket nézni!
Mert kutyaszarba itthon is bele tudok lépni!

Nohát, az jellemző a fehérnépekre,
Hogy buknak a nagy, tankszerű gépekre!
Így meg is beszéltem magammal az este,
Jövőre traktorral jövök fel majd Pestre!


:))))
Ibus - 2005 október. 7. 21:18:49

ez eszméletlen jó:)))

bocsi, én illetlen,
Szia,
nagyon tetszett a versed:))) és igaz is?:)))
bocsi, de végig szakadtam a nevetéstől:)))

anna
Anna - 2005 október. 19. 20:16:16

Nagyon tetszik, eredeti a versed.
Olyan spontán.
Ahogy gyütt.

Gary
Rafosz - 2006 április. 22. 09:57:47

Naggggyon jó. Száz évig élnék, akkor sem tudnék ilyet írni.