|
|
|
|
Nyáresti varázslat
Vers - hajdui - 2005. június 19.
Nyáresti félhomály csendje ölel körül,
A nap utolsó sugarai búcsúznak,
Fészkükbe siető madarak surranak a légen át,
Már az első csillagfény jelöli útjukat.
Az este puha párnával boritja a tájat,
Minden mi él s mozog, elpihen,
Lelkem felkavarta sok sötét bánat,
Fáradt testem nyugalomért eseng.
Dallamok hangja kel szárnyra az esti széllel,
Hegedű húrjai feszülnek és zengnek,
Diadalmasan szól a muzsika,
Szivemben régmúlt, édes emlékek élednek újra.
A zene bűvös ereje elhatol mindenhová,
Vágytündérek és varázsmanók ébrednek nyomán,
Sebzett lelkem gyógyirral kenik be,
Porba hullott titkos vágyam meghallgatást talál.
És a sötétben többé már nem én vagyok én,
Testem körvonalai elmosódnak,
Csupa vágyak, álmok és kivánságok halmaza lettem,
Melyet tündérujjak repitenek a magasba.
|
|
|
|
|
|
Tetszik
Nesi - 2005 június. 20. 07:22:27
Szia, szép napot! Tetszik amit írtál. Várom továbbiakban is a verseidat..
|
|
|
|
|
|
+
flavcsy - 2005 június. 20. 15:23:59
Nem igazán szoktak megérinteni a tájleíró versek, de ebben van valami plusz
|
|
|
|
|
|
