 |
Sötétség napja
Vers - Porczy - 2005. május 21.
Sötétség napja
Felnézek az égre, de nem találom.
Keresek valamit, hogy mit,
magam sem tudom.
S egyszer csak látom alakom
a falon.
Átlátok magamon, kényesen nyúlik
árnyékom., s egy csepp folyik
halántékomon.
Fejemet felszegem, hol tündököl
az égbolt.
Egy fehér arc képembe vigyorog.
Látom, mintha azt suttogná:
Te bolond!
Tekintete a megvetésnek ad csak
otthont.
Ő tud valamit, a Drága Hold.
S e pillanatban szégyellem
emberi mivoltom, s már én is
tudom…
de el nem mondhatom, mert
bennetek emberek, meg nem bízhatom.
|
|
|
