 |
Panka emlékére
Vers - Porczy - 2005. május 21.
Panka emlékére
(1988-2001)
Szomorú idő volt.
Esett az eső,
S nem sütött a nap.
Vöröslött az ég,
Mikor leszállt az
Alkonyat.
Itt hagytál minket,
Egyedül és vakon.
Tudod, nehéz
Megszokni hiányod.
Látom magam
Előtt mosolyod.
Gyermeki jóságod,
Rajzod, melyen
Ott volt lovagod!
Bár kissé maszatos.
Lapjaid őrzik
Kicsi kezed nyomát,
örökre emlékezni
Fogunk Rád.
Mert mély sebet okoztál,
Mikor meghaltál!
Emlékszem, ültem
Melletted, de Te
Nem szóltál hozzám.
Így maradtam hát én is,
Némán.
Temetéseden ott volt
a rengeteg virág.
Beborította sírodat,
Mindenki sírdogált.
Mint ha…sírt volna az
Ég is.
Pár esőcsepp hullott reád!
Fehér szegfűt vittem
Neked, tudom, ezt
Szeretted, ez volt a
Kedvenced!
Miért kellett, hogy
Így legyen?!
Azóta szenvedek, s a
Harag szívemben nem csökken!
-Miért tetted ezt Istenem?!
|
|
|
