Vers - A MATEMATIKATANÁR TRAGÉDIÁJA

Először a buszmegállóban látta meg Őt

A derékszögű háromszög hajú nőt,

S olyan nagy hatással volt rá a látványa,

Hogy másnap szexi háromszögeket rajzolt a táblára,

- Tanár úr! – kiáltott fel lelkesedve egy diák,

- Ön forradalmasította a trigonometriát!

S valóban: tangens helyett tanga járt az eszében,

Sőt, cotanga! S érezte, hogy feláll a kréta a kezében!

Mert afelől nem hagy a tematika kétséget,

Hogy még sosem látott ilyen matematikai szépséget!

Oh, a lány szája, mint egy kosárgörbe

Spirális aranylánc fut a nyakán körbe,

Szemüvege egy vízszintes 8-as, s oly éktelen vele,

Akár a matematikában a végtelen jele,

Füle, hasonlít a hetyke 7-es számra,

Tán nem véletlen, hogy a 7-es buszra várt ma,

Elöl az a két kúp, rajta koordinátapontok

Ha csak megérinthetné..., na de mit nem mondok,

Törékeny alakja deltoid, picinyke köldöke

Kilences, akár a hétszázhuszonkilenc köbgyöke,

S lentebb, az a rejtett rombusz, vajh mekkora?

/ öve alatt megmoccant az irányvektora /

Szinte a rabja lett két combja hengerének

Ah, ellenállnának-e az ő forgástengelyének?

Hátul domborodott két szép gömbszelete

Hosszan elidőzött köztük a képzelete,

Trapéz szárú farmer simult rájuk,

Érezhető volt az aurájuk,

S az lenne szép még e mellé,

Ha mindkettőt négyzetre emelné!

És az a láb, az a gyönyörű X!

/ mondom, szerelmes lett, ez most már fix /

Becézgetné így: Ismeret Lenke, Ipsz Ilonka,

Mert volt már szerelmes X-be, Y-ba,

De ennyire nem ajzotta fel egy nő dekoltázsa,

Legfeljebb egy differenciálegyenlet megoldása,

Papírt vett elő, osztott, szorzott és kivonta a nőket, s semmi kétely,

Maradt az egy, kinek hajában ott táncolt a Pythagorasz-tétel

Este álmában elrohant a parókiára,

(A papot is ő tanította matematikára)

- Atyám! – kiáltott, - mit eddig tanult, felejtse el mindet!

Csak egyet ne! Hogyan kell összeadni! Minket!

Ám mikor felébredt, s ment az iskolába,

Hirtelen földbegyökerezett a lába,

Ott a túloldalon szerelmének tárgya,

Éppen belekarolt a franciatanárba,

Rögtön féltékeny lett, hogy minden hiába,

A lányt előbb tanítják meg a franciára!

Pedig ő akarta beíratni levelezőre,

Hogy végre együtt jussanak közös nevezőre

Hirtelen meglódult az agya, s a képzete,

A harmadfokú egyenlet megoldó képlete

Semmi ahhoz képest, ahogy a helyzetet analizálta,

Ám e plátói szerelmet túldramatizálta.

Többé már nem látták az iskolába menni,

Pénteken délután vitték eltemetni

Halálának oka: / Te ne tedd helyébe! /

Szerelmi háromszöget ütött a fejébe!

Jó ember volt ő, kit egy iskola sirat

Vigasztalja őket eme sírfelirat:

„Egy matektanár nyugszik itt, nem angol, nem orosz,

S hogy mi végből? Ez itt már nem oszt, nem szoroz!”