|
|
|
|
8 év házasság után...
Vers - szilbaby - 2005. március 21.
A nyugalom szigete ez, mely ábrándos
fátylat von kérdő tekintetem elé....
A béke már zsongít, véresre vakarom
viszkető tudatom éhező tengerét.
Együtt menetelünk, vállunk összeér,
Ha megbotolsz, erős mankód leszek,
Te tartasz lámpást, és hangod hív,
Ha karistos erdőkben eltévelyedek...
A megdermedt láva a tüzet idézi
már a föld sötét-mély rejtekében él
Szemmel láthatót, nem képes nyújtani
De nem kezdheti ki acsargó, hideg szél
S ha már fénylő bőrünk rongyossá fakul
Bármi volt, és lesz, nem eresztjük egymást
Ha egykoron egyikünk a szürkületbe halkul
Céltalanná válik e meggyötört árnyékvilág..
|
|
|
|
|
|
szil...
flavcsy - 2005 március. 21. 16:17:19
Hát tudod a lélegzetem is elakadt....hihetetlen paradox és mégis azok a hátborzongató megszemélyesítések és szinesztéziák....ezt nagyon eltaláltad!!!! Engem megbénított...
|
|
|
|
|
|
Öt karakter
Gary Hun - 2005 március. 24. 22:05:57
SZÉP!
|
|
|
|
|
|
Írj
thy - 2005 június. 6. 15:25:50
még!
|
|
|
|
|
|
