|
|
|
|
A fogfájásról...
Vers - szilbaby - 2005. március 11.
Jaj! Micsoda szégyen ez a parány
a számban térdre kényszerít
Mint nagy barna medve küzd
földhöz vág, és büszkén felnyerít.
Elűzi a békét, az áldott nyugalmat
bosszúja kegyetlen hanyagságomért
próbálom engesztelni, de hiába
nem segít a gyógyszer, semmiféle fortély.
Próbálok hideget? Hasítva tiltakozik
Dédelgetem meleggel, görcsösen figyel
Enyhe nyomásra lázasan felsikít,
S mint kívánós kanca, úgy tüzel.
Fekszem, de nem! Inkább fetrengek
izzadva imádkozom, Istenem segíts,
Míly gyarlóság, miért csak most hiszem?
Felülök, s a fájdalom újra leterít.
Álmatlan fejemben megtorlás szövődik:
Jaj neked, te álnok lyukas nyamvadék
Akkor nevess, ha majd hideg vas ölel,
s nem leszel más, mint kukában hulladék.
|
|
|
|
|
|
Szia szil!
flavcsy - 2005 március. 13. 07:36:36
Nem éreztem közben a fogfájást, hogy belémhasítana...de az utolsó elötti sor különösen megfogott, nem is tudom valahogy belém költözött
|
|
|
|
|
|
Kedves Szil!
Gary Hun - 2005 március. 13. 10:02:49
Csak röviden: tetszik!!! Üdv. Gary.
|
|
|
|
|
|
flavcsynak...
szilbaby - 2005 március. 14. 20:35:24
Nahát! Mikor meg átadtam a megrendelőnek ezt a verset, Ő meg azt mondta, nem lett elég pajkos hangulatú...:o)))
|
|
|
|
|
|
