|
|
|
|
Üveg
Vers - flavcsy - 2005. február 23.
Most a szeptemberi üvegszekrényben,
látni, hogy a világ csakugyan remekmű.
A fák csapott, kócos lombjaikkal,
A kertek fanyalgó díszeikkel; mint a ravatalok.
A jegenyék a fagyönggyel, mint koporsót vonszoló tollas lovak,
A rétek hideg reflektorfényben: Csend van…
Mindjárt fellép a hős, talpig vérben;
S kaszabolni kezdi a dáliákat.
Most minden messzi van, s valószínűtlen
A levegő, ha megérinted, hideg hangot ad;
Mintha üveget kocogtatnál.
|
|
|
|
|
|
