|
|
|
|
Utolsó verzió
Vers - szilbaby - 2005. január 19.
Minden szó elszáradt falevél
Vagy rothadó uborka a szánkban
Émelygős udvariasság, és nyájas
mosolyok úsznak arcunk felszínén.
Úgy teszünk mintha nem tudnánk
semmiről, megbújunk a felhőkre lépve
A napsugár melege olcsó méreg,
ha megízleljük, maga a halál.
Minden tett egy fáradt hazugság
Egymásra halmozott sok-sok ócskaság
A lehellet harmatja is tudja már,
hogy ez nem lehet barátság
Játszunk egy ránkszabott szerepet,
a súgó egyszer megéhezik, hazamegy
Elég, ha egy oldalon szívet talál
s győzelmét ünnepli a keserű halál.
Minden tekintet fekete lepke
Egy ártatlan pillantás leple alatt
s a titkok minden zeg-zugát bejárva
szomorúan szárnyal, dalra fakad
Hangokkal sző hályogot a pupillán,
hogy örökké lesunyva pihenjen puhán,
és sugara se tudja sose elmondani
amire legenyhébb ítélet a halál.
Minden kapcsolat meggyötört rémálom
Kiért szívvel ölnék, húsából harapok
hogy éhen pusztuljak, mert felkínálom
az egyetlennek, kiben hiszek, s megtagadom.
Amiért meghalnék, egy szóért elárulom,
Miben hiszek, csipkés szélét bontogatom
Már kusza szálak fednek az út porán
Tettemre első, s utolsó verzió a halál.
|
|
|
|
|
|
Szil!
Gary Hun - 2005 március. 13. 11:28:42
Ez egy nagyon érzelmes, szép vers! Gratula. Gary.
|
|
|
|
|
|
