 |
Búcsú
Vers - szilbaby - 2005. január 19.
Könnyeimmel küzve, sáros szikár aggyal
kutatom, olvasom, szomjazom szavát.
Tömve vagyok lázas, sötét gondolattal
lelkem a múltban jár, kezem lecsüng lazán.
Suhognak köröttem gyógyírként a szavak
kapaszkodok enyhítőt sugalló köldökén,
de az értelem hangjai csendben elrajzanak,
s hidegen koppannak az agyam küszöbén.
Loppon remélve, a megváltót keresve
botorkálok egy igaz barát nyomán,
S kihűlt léptein édesen keseregve
oly ösvényre lépek, mely nem visz sehová....
Tudatom ház, mibe a métely beköltözött
és ragyogó lényem vakító álarcba öltözött......
|
|
|
