|
|
|
|
A sötétség leple alatt
Vers - deinde - 2005. január 15.
Kilépek az ajtón; még sötét az éj;
Hajnali derengés nem takarja csillagom.
Tündöklése bíztató kiáltás: Ne félj!
Hát indulok...
S a sötétség lassan elnyeli alakom.
Nagy gondolatok kínoznak szüntelen,
Lelkem harcosa dörömböl szívemnek kapuján.
A vár ura fél, hisz fegyvertelen
Mégis ajtót nyit...
Mosolya pedig csalfa és kaján.
Örök harcnak örök folyatatása ez,
A l´lek értelme dorgálja gyengéd érzelmeim.
Az ellenfél azonban egy szóval fegyelmez:
Szerelem...
ìgy törnek fel bennem kínzó emlékeim.
Egy szó a világon, mely mindent megbocsájt,
Fejet hajt elötte koldus és király,
Nem ismer kegyelmet, törvényt és határt,
SZERELEM...
Melyért a becstelen is kiáll.
|
|
|
|
|
|
A sötétség leple alatt
deinde - 2005 január. 15. 21:29:33
A versed olvasva még a fájdalom is gyönyörű.
|
|
|
|
|
|
