|
|
|
|
Megfagyott szív
Vers - horria - 2004. december 30.
"Még meg sem érkeztél, máris elengedtelek,
A távolság hava elfedi lépteidet,
Nézek utánad, de mindent beborít a dér,
Vacogó télben könnyezik a remény."
Egy pillanatra elhoztad a Tavaszt,
De azt mondtad, gyorsabb szárnyakat akarsz,
Repülni, szállni mint kismadár,
Hisz a boldogság most van itt,
És nem sokáig vár
S Tél van ismét, mert ideje annak van,
A Tavasz visszahúzódva merül mély álomba
Még vakít, a csipős levegőt langyító fény
Mikor a napsugár néha látogatni betér.
De tudd, azt a kis Tavaszt sosem' feledem,
Ha arcod felidézem, majd titokban könnyezem,
És bár' többé nem írok verset Neked,
Megfagyott szívembe zárom
|
|
|
|
|
|
Kis hiba lenne?
Nesi - 2005 június. 26. 11:24:02
Szia!
"S Tél van ismét, mert ideje annak van,
A Tavasz visszahúzódva merül mély álomba"
Tél van?
akkor nem az ősz az ami álomba merült? :S
"Tavaszt sosem' feledem" (???)
Évszakok: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél
|
|
|
|
|
|
